> Hasonló logikát követ-e Hollókõ település neve, másszóval hogyan
> helyes: hollókövi vagy inkább hollókõi illetve hollókövet vagy
> hollókõt?

  Nyelvünk kimeríthetetlen játékosságával vétek nem élni. Tehát
Hollókövet, vasalovat, betvet, atommagvat.

> Ha egeszen oszinte akarok lenni, akkor az atlag erettsegizett, azt
> se tudja, mik azok a felso nyelvallasu maganhangzok......

  Nyugodt lehetsz, Vica, én se tudom, pedig nem vagyok átlag
érettségizett (semmilyen érettségizett se vagyok), és amatörice
foglalkoztam fonológiával, mégse tudom.

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Urania – sci-fi kisregény egy bajba jutott ûrhajóról (folytatása: Hyperion)
KATATON = Dadogó, elmegyenge baka.

Köszi a javítást, Péter, én csak a kakapót ismertem.

> Egy új kérdéssel próbálom kilendíteni pályájáról a részben az én
> kérdésem kapcsán elindult vitát: van-e magyar neve a Basa Sunda(?)
> nyelvnek? Az angol Sundance-nek mondja, indonéziában honos és 27
> milliónyian(?) beszélik.

  Rengeteg nyelvnek nincsen magyar neve, Gábor, ezekét az általános
szokások szerint fordítjuk le. Én tudok egy szundanéz nyelvrõl, aminek
van magyar neve (ez); mármost ha a Basa Sunda nem azonos ezzel, akkor
a fordítása lehet basza szunda. Viszont jó lenne ellenõrizni a forrást
vagy a forrás forrását, mert érzésem szerint az nem basa, hanem bahasa
(maláj--indonézül _nyelv_).

> elvileg sem létezhet olyan ember, akinek az anyanyelvváltozatában
> használatos felsõ nyelvállású magánhangzók a helyesírással azonos
> hosszúságúak.

  Én elvileg ilyen ember vagyok, druszám. Ilyen, mert törekvésem, hogy a
magánhangzókat és általában a szavak többségét a helyesírással azonos
módon ejtsem. És elvileg, mert ezt nem követem mindenáron, sõt nagyon
gyakran beszélek kifejezetten tájszólásban, tõsgyökeres pesti mivoltom
ellenére -- mert az az álláspontom is mögvan, hogy a tájszólás, a
szleng, az összes létezõ nyelvi réteg mind _magyarul_ van, tehát a
nyelv részét képezi és mint ilyen kezelendõ és használandó. Ugyanakkor
az a véleményem, hogy a helyesírás egy normalizált ejtésmódot rögzít,
amihez alkalmazkodni helyes dolog. Nem mindenáron, nem erõltetve, de
helyes.

> Az más kérdés, hogy akkoriban a kiadók gyártási eljárása sokkal
> alaposabb, fegyelmezettebb lévén a profi kiadók profi kiadványai
> magasabb nívójúak voltak, mint ma, de ha e tekintetben megnézzük az
> elmúlt másfél évtized fejleményeit, nem lehet okunk panaszra.

  Ezt nem tudom aláírni. Történetesen mind profi, mind profitlan
kiadóknak készítettem könyveket pontosan ebben az idõszakban (1989
óta), és végig hibák tökmelegét láttam bennük. Kedvelt sportom, hogy
kézbe veszek egy rendszerváltás után kiadott könyvet, találomra
felütöm, rábökök egy ponton, odanézek, és ott a hiba. Ott van és engem
néz. Ezt ugyanúgy mûvelem, mint más irányú tehetséggel megáldott
emberek a tányérpörgetést vagy a bûvös kocka kirakását. :)

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Spammindzson – útmutató a koreai spam elleni védekezéshez
IDEGDÚC = Hibbant galambok szanatóriuma.

> valahogy nem emlekszem ra, hogy tanultuk volna, hogy a felso
> nyelvallasu maganhangzokat a helyesirassal azonos hosszusagban kell
> ejteni. Ha egeszen oszinte akarok lenni, akkor az atlag
> erettsegizett, azt se tudja, mik azok a felso nyelvallasu
> maganhangzok.
A felsõ nyelvállású magánhangzók a magyarban az i, az u és az ü. Ezek
kiejtésbeli hosszúsága a nyelvterület különbözõ részein erõteljesen
ingadozik. Mivel nincs magyar kiejtési kézikönyv, explicit kiejtési
sztenderd, azt szokták mondani, hogy kiejtési kérdésekben is a
helyesírás a mérvadó. Persze a szóelemzõ és a hagyományos írásmód
eseteitõl eltekintve. Na mármost ezzel áttoltuk a kérdést oda, hogy
ezen hangok jelölése a kiejtés szerinti vagy a hagyományos írásmódot
követi-e. A helyesírási szabályzat szerint az elõbbit, de egyre inkább
úgy tûnik, hogy valójában az utóbbit. Ezért volt szerencsés, hogy nem
tanították nektek azt, hogy a felsõ nyelvállású magánhangzókat a
helyesírással azonos hosszúságban kell ejteni. (Ezt egyébként
Kazinczy-versenyeket viszont elvárják.)


Üdv:
Attila