"Apu donti el
^^^^^^^^^^^^^^
Minden esztendoben (vagyis tavaly meg tavalyelott, mert azelott olyan regen
volt, hogy arra mar nem is emlekszem) apu meg anyu sokat vitatkoznak azon,
hogy hova menjunk nyaralni, es ilyenkor anyu sirva fakad, es azt mondja,
hogy o a nagyihoz megy, es akkor en is sirva fakadok, mert szeretem ugyan a
nagyit, de onala nincsen tenger, es vegul mindig oda megyunk, ahova anyu
akar, de nem a nagyihoz. Tegnap este, vacsora utan, apu mergesen rank
nezett, es igy szolt:
-Figyeljetek ide! Az iden nem akarok vitat, en dontom el, hol nyaralunk! A
Foldkozi -tengerhez megyunk. Tudok egy kiado villat Fenyvesparton. Harom
szoba, villany, folyoviz. Semmi kedvem szallodaba menni es ehetetlen
ettermi koszton elni.
-Igazad van, szivem -mondta anyu-, ez nagyon jo otletnek latszik.
-Hurra! -ezt meg en mondtam, es rohangalni kezdtem az asztal korul, mert
nagyon nehez ulve maradni, ha orul az ember valaminek.
Apu nagy szemeket meresztett, mint amikor meglepodik valamin, es azt
mondta:
-Ho:?...Na jol van.
Mikozben anyu leszedte az asztalt, apu a buvarszemuveget keresgelte a
szekrenyben.
-Majd meglatod Nicolas -mondta-, micsoda felelmetes tengeri portyakat
rendezunk mi ketten.
Ettol kicsit megijedtem, mert meg nem nagyon tudok uszni, eppen csak hogy
nem sullyedek el, ha bevisznek a vizbe, de apu megnyugtatott, hogy majd
egykettore megtanit, mert o megyei gyorsuszobajnok volt fiatalabb koraban,
es ha volna ideje edzesre jarni, most is meg tudna donteni egy csomo
rekordot.
-Apu meg fog tanitani a viz alatt vadaszni a halakra! -ujsagoltam anyunak,
amikor bejott a konyhabol.
-Ez igazan nagyszeru, kisfiam -felelte anyu-, bar azt hiszem, a Foldkozi-
tengerben nemigen van hal. Tul sok a horgasz.
-Nem igaz! -csattant fol apu; de anyu kerte, hogy ne jarassa le ot a gyerek
elott, es csak azert mondta amit mondott, mert az ujsagban olvasta. Aztan
elovette a pamutjat meg a koteset, azt a kotest, amivel mar napok ota
bibelodott.
-De hat akkor -mondtam apunak-, ha abban a tengerben nincs hal, olyanok
leszunk, mint ket bohoc!
Apu nem szolt semmit, csak visszarakta a szekrenybe a buvarszemuveget. En
nem voltam tulsagosan elragadtatva az egesztol, mert eszembe jutott, hogy
apuval horgaszni menni azt jelenti: nem fogunk semmit. Apu visszajott, es
nekiult ujsagot olvasni.
-Jo, de akkor -kezdtem ujra -a tenger alatti vadaszathoz hol vannak a
halak?
-Anyadtol kerdezd, o a szakember -felelte apu.
-Hat az Atlanti-oceanban, kicsikem -mondta anyu.
Akkor en azt kerdeztem, messze van-e az Atlanti-ocean attol a helytol,
ahova menni akarunk, mire apu azt mondta, ha kicsit jobban tanulnek az
iskolaban, nem tennek fol ilyen buta kerdeseket, de ez nem volt szep tole,
mert az iskolaban nem tanitjak a tenger alatti vadaszatot, de csondben
maradtam, mert lattam, apunak nincs nagy kedve beszelgetni.
-Ossze kellene irni, mi mindent vigyunk magunkkal -mondta anyu.
-Azt mar nem -kialtotta apu-, az iden nem fogunk ugy folpakolni, mint egy
butorszallito teherauto! Furdoruha, rovidnadrag, egy-ket egyszeru ruha,
fehernemu...
-Meg a fozoedenyek, a villanykavefozo, a piros takaro, nehany tanyer meg
bogre -mondta anyu.
Apu folpattant, nagyon mergesen hapogott, de megszolalni nem tudott, mert
anyu szolalt meg helyette:
-Emlekszem, mit meseltek Bledurt-ek, hogy mit talaltak tavaly abban a
berelt villaban. Talalashoz harom csorba tanyer, fozesre meg ket kis
labast, azok kozul is az egyik lukas volt. Ott kellett megvenniuk mindent.
-Bledurt-nek nincs gyakorlati erzeke a dolgokhoz -mormogta apu, es
visszault a helyere.
-Meglehet -mondta anyu-, de ha te hallevest akarsz enni, hogyan fozzem meg
egy lukas labosban? Ha egyaltalan sikerul halat szerezni.
Na, akkor en elkezdtem bogni, mert bizony nem nagy mulatsag elutazni egy
tengerhez, amelyikben nincsenek halak, amikor nem is olyan messze van az
Atlanti-ocean, ahol meg csak ugy hemzsegnek. Anyu lerakta a kotest, az
olebe vett, es azt mondta, ne sirjak azok miatt a vacak halak miatt, es
majd meglatom, milyen csuda jo lesz, amikor reggelente a kis szobam
ablakabol megpillantom a tengert.
-Hat odalatni eppen nem lehet -magyarazta apu-, de messze sincs tole,
mindossze ket kilometerre. Ez az egyetlen haz Fenyves-parton, amit meg nem
bereltek ki.
-Hat persze edesem- mondta anyu. Aztan megcsokolt, s en leultem a szonyegre
jatszani azza a ket golyoval, amit Eudes-tol nyertem az iskolaban.
-Es mondd csak -szolalt meg anyu -a tengerpart kavicsos arrafele?
-Nem asszonyom, egyaltalan nem! kialtott fol apu diadalmasan. -Csodas
foveny! A legfinomabb homok! Egy arva kavics nincs az egesz parton!
-Annal jobb -mondta anyu -, legalabb Nicolas nem fog naphosszat kacsazni.
Miota megtanitottad hogyan kell a kavicsokat a vizen ugraltatni, valosaggal
szenvedelye lett ez a jatek.
Ujra razenditettem a sirasra, mert irto szuper kacsazni a kavicsokkal, mar
tudom ugy dobni, hogy negyet pattanjon a vizen, es elvegre nem igazsag,
hogy odamegyunk abba az ocska hazba, ahol lyukasak a labasok, a tenger
messze van, es se hal, se kavics.
- A nagyihoz akarok menni! -orditottam, es nagyot rugtam az egyik golyoba,
amit Eudes-tol nyertem.
Anyu ujra az olebe kapott, es csititott, hogy ne sirjak, mert a csaladbol
megiscsak apunak van a legnagyobb szuksege a pihenesre, es hogy ha
akarmilyen pocsek is az a hely, oda kell mennunk, es ugy kell viselkednunk,
mintha nagyon jol ereznenk magunkat.
- De hat...-mondta apu.
-De en kacsazni akarok!- uvoltottem.
-Talan majd jovo nyaron azt is lehet, ha apa ugy dont, hogy elvisz minket a
Fenyes-partra.
-Hova? -kerdezte apu, es tatva maradt a szaja.
-Fenyes-partra- mondta anyu-, Bretagne-ba. Ott van az Atlanti-ocean meg a
rengeteg sok hal, es van ott egy kedves kis szalloda, az ablakai eppen a
homokos es kavicsos partra neznek.
-Fenyes-partra akarok menni! -orditottam.- Fenyes-partra akarok menni!
-De kisfiam, legy megertessel -mondta anyu. -Apu fog donteni.
Apu megtorolte a homlokat, sohajtott egy nagyot, es igy szolt:
-Jol van, ertem mar. Mi a neve ennek a te szallodadnak?
-Tenger Gyongye, dragam -mondta anyu.
Apu azt mondta, rendben van, irni fog nekik, hogy van-e meg szabad
szobajuk.
-O, ne faradj dragam -mondta anyu-, mar el van intezve. A 29-es szoba a
mienk, a tengerre nez, furdoszobas.
Es anyu megkerte aput, hogy ne mozogjon, mert meg akarja merni, eleg
hosszu-e a pulover, amit kot neki. A bretagne-i ejszakak huvosek."
Mindenkinek kellemes nyaralast kivanok.
Sziasztok...
Odette
|
Tisztelt Teglas ur es Kopnyitzki ur!
Bajban vagyunk. Jelentkezett egy _ujabb_ nemet orvos, hogy julius kozepen
megoperalna Szandit Budapesten. Ugyanakkor itt a hetfoi mutet. A nagymama
viszont ugy latja, hogy Szandi mindezeket plusz meg a Shrine-beli kezelest
NEM BIRNA KI. A gyerek allapota sulyosan leromlott, lelkiereje fogytan, a
nagymama tart tole, hogy ott marad a mutoasztalon.
Ok jelenleg toprengenek, hogy vallaljak-e a hetfoi operaciot. Ezt a
hetvegen el kell donteni, vagyis _ket_ napjuk van ra. Ha a Shrine belathato
idon belul nem tud segiteni, muszaj vallalniuk. Hasonlokeppen a nemet
orvost is, ha addig nincs segitseg Amerikabol. Ha viszont ezeket
vegigcsinaljak, akkor lehet, hogy nincs Kalifornia es nincs Szandi.
Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy Onok attegyek az ugyet immediate emergency
statuszba. Nem tudom, hogy ennek feltetelei fennallnak-e. Csak azt tudom,
hogy amig szep komotosan eldontik, mit tegyenek, megbeszelik a magyar
orvosokkal, hogy szukseg van-e surgos segitsegre, addigra alkalmasint
_szukseg lesz_ surgos segitsegre.
Kerem, cselekedjenek barmit, de cselekedjenek! A hetvegen tudnunk kell,
hogy a Shrine _mikor_ tud segiteni. Vagyis vasarnap estig, ami az Onok
ideje szerint vasarnap kora delutan. Tobbszor beszelek meg addig a
csaladdal, szeretnem atadni az Onok uzenetet.
*
Otthonkasok, valaki Amerikabol felhivta Mork Leonorat a Nok Lapjanal es
penzt emlegetett, amit valaki Budapestre kuldott, de nem tudjuk, nem is
ertjuk, kinek es hova. Ezek ugye harmadkezbol valo informaciok. Szoval
kerem, aki magara ismer, arulja el, hogy megis mi tortent. Epp eleg baj van
ezekkel a penzekkel igy is. Szandiek ket napig probaltak hivni engem, nem
tudtak, mar minden remseg jart a nagymama fejeben. Volt egy ember, aki
penzt gyujtott nekik, aztan elfelejtette odaadni, szoval...
A huszonnegyedik oraban vagyunk. Holnap-holnaputan nehany orankent
letoltom a postamat, hogy a hireket megtudjam, ugyhogy irjon mindenki,
akinek irnivaloja van.
Sarolta, a leveleidet megkaptam.
La'ng Attila D.  > (latom az ekezeteket)
|
