> Kovacs Zsolt (Ebri) kerdesere valaszolva:
> 
> Pontos helye: VIII. Ludovika ter 1. (Orczy-kert).
Koszonom szepen. Erdekes.

> Egyebkent nem a filmajanlatokkal van bajom, hanem azok
> hangvetelevel (pl.: aki nem nezi meg, az hulye) es a mufaj
Igaz es jogos. Az emerbek izlese eleg valtozatos. De en is csak egy ideje
tudom elfogadni hogy a masik izlese nem feltetlenul rossz, meg ha nem is
azt szereti a mit en. Es ez eleg nehez. Meg ugyse komoly.

> tulsulyaval a rovaton belul. Az elmult evben sikerult egy jol
> mukodo, sokszinu Kulturat letrehoznunk, de a nyaron valahogy
> szetesett az egesz, a regi levelezok elbatortalanodtak, sokan
> elpartoltak innen, mert nem talalnak oket erdeklo temakat. Oket
Hmm. De kar hogy akkor meg nem lattam. Mikor volt ez a tavaly? Mert
tavasszal meg nem volt kultura rovat. Utana meg en neten. De mikor
csatlakoztam eleinte csak programajanlatok voltak, ami szep meg jo, csak
keves, es akkor mar inkabb filmeket ajanljunk. 

> Mert nem csak a filmekbol all a (kulturalis)vilag.
Ez igaz. De mibol meg? Mik a hatarteruletek? A sport hova tartozik
(szerintem kivulre, egyszeru szorakoztatas, de ezzel lehet - sot kell :) -
vitatkozni).

Es egy korkerdes: mit olvastatok utoljara, amit mindenkinek ajanlanatok,
mert nagyon nagy hatassal volt ratok?

Brecht Koldusoperaja volt az Uj Szinhaz utolso bemutatoja, s e 
bucsura a kozallapotok elkeseredett biralata, es az onsajnalattol 
sem mentes demonstracio a jellemzo.
	Kurt Weill slagerre valt songjai ezuttal ugy szolalnak meg, 
ahogy kell: recsegon, kellemetlenul, szepelges nelkul. Paradox 
modon ebben sokat segit Vas Istvan enekelhetetlen regi forditasa, 
mert lehetetlenne teszi a pontos intonaciot. Itt nem szamit a 
kepzetlen hang, ez nem jol fesult operett. E songok lenyege az 
erzelem es a profan valosag feszultsegenek erzekeltetese. A 
tarsulat e dalok segitsegevel kiabalja ki velemenyet a vilagrol. 
Cserhalmi Gyorgy elkapraztato fizikai kunsztokra kaphato Bicska 
Maxija (itt: Penge Mackie) duhodten, Csomos Mari (Kocsma Jenny) 
erzelmes-szomorun, Prokai Annamaria (Lucy Brown) bravurosan, 
Marozsan Erika (Polly Peachum) rikacsolva, Takacs Katalin 
(Peachumne) targyilagosan, Holl Istvan (Peachum) gunyoros 
eleganciaval.
	Holl steppelo koldusipari cegtulajdonosa annyira karakteres 
figura, hogy at is veszi a foszerepet. Szukseg is van ra, mert ebben 
az eloadasban a mese, a tortenet eloadasa szandekosan 
hatterbe szorul, s ezaltal - a szamtalan remek otlet ellenere - ket dal 
kozt olykor orvul rank tor az unalom. 
	Nagy derultseget kelt a darab egy ismert mondata Cserhalmi 
onironikus eloadasaban, miszerint par het mulva valoszinuleg 
teljesen atmegy a bankszakmaba. Csomos Mari konnyeket csal a 
kozonseg szemebe a Salamon-dal athallasaival. A darab 
gunyoros happy endje kegyetlenul targyszeru. A tarsulat 
szemelyes erintettsegebol fakado felhaborodottsagbol hitelesen 
karcos Brecht-eloadast produkal. Elgyotort szineszek teszi fel a 
moralis kerdest: hogyan el az ember? E tarsulat most eli at azt a 
traumat, amit negy evvel ezelott ugyanebben az epuletben az 
Arany Janos Szinhaz csapata, akik az igazgatovaltas miatt utcara 
kerultek. (A kulonbseg annyi, hogy most maradhat, aki akar.) A 
tortenelem ismetli onmagat. Ugy latszik a kerdes - es Brecht - 
aktualis marad.